Interview with Gabor Kertesi, co-author of REF research, Expected long term budgetary benefits for Roma Education in Hungary - Hogyan kell eljuttatni egy cigány fiatalt az érettségéig?

Radio report in Hungarian only


Elhangzott: 2006. november 17.
2006. november 21., kedd 10:28


Nem tudtak a fiatal romák lépést tartani azzal a hatalmas technológiai váltással, ami a rendszerváltás után eltelt 10 évben végbement, és a leszakadásuk óriási mértékben megnőtt. Ez a következő generáció szegénységét is előre beprogramozza.
Nemrégiben jelent meg Kertesi Gábor és Kézdi Gábor közös tanulmánya a Hátrányos helyzetű és roma fiatalok eljuttatása az érettségihez címmel. Hogy miért is kell a kormányzatnak törődnie a továbbtanulásukkal, erre az egyik szerző, Kertesi Gábor válaszol. – Az a fajta gondolatmenet, amit most megpróbálok vázolni, az sokkal általánosabb érvényű és Magyarországon több százezer család gyermekeit érinti. Tehát mindazokat a gyerekeket, akiket ma hátrányos helyzetűnek vagy halmozottan hátrányos helyzetűnek szokás nevezni, akiknek a szülei 8 általános iskolai végzettségnél magasabbal nem rendelkeznek, következésképpen óriási valószínűséggel állástalanok. Ilyen családból rengeteg van Magyarországon, ezen családoknak durván az egyharmada lehet roma. Az ő helyzetük különösen nehéz.

Hogy miért kell a kormányzatnak a hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok és a roma fiatalok továbbtanulásával törődni? Az első és a legevidensebb megfontolás, hogy egyenlőség és társadalmi igazságossági megfontolásokból. Mindannyian tudjuk, hogy az iskolázatlanság a szegénység első és legfontosabb oka. Nem tűrhetjük el, hogy a társadalomnak egy jelentős része, 10-15 százaléka nyomorszint alatt éljen. Ehhez a legmegfelelőbb út a tanulás, bár természetesen segélyezni is kell a szegényeket. Ez az egyik megfontolás. Egy másik megfontolás az, hogy ha hozzásegítjük őket egy magasabb iskolázottsághoz, az egyben gazdasági és társadalmi szempontból hatékony megoldás is. Hiszen mindezzel a társadalom olyan embereket hoz létre, akik a jövőben egy magasabb értékkel tudnak hozzájárulni a GDP-hez és ezzel saját boldogulásukhoz és ezzel közvetve az adókon, költségvetési transzfereken keresztül az állami költségvetéshez, tehát csökken azon terhek száma, amit a társadalom egészének kell viselnie a segélyezések miatt.

Valamit mondanék arról a helyzetről, ami a rendszerváltás óta a roma népesség helyzetében előállt. Ugye mindannyian tudjuk, hogy egy hatalmas foglalkoztatási visszaesés ment végbe Magyarországon, és ennek a kárvallottjai elsősorban és mindenekelőtt az alacsony iskolai végzettségű emberek voltak. Nagyjából 1 millió munkahely szűnt meg, és ennek a túlnyomó többsége 8 vagy annál kevesebb osztályt végzett ember illetve szakmunkásképző végzettségű ember volt, aki elveszítette az állását. Ez jól ismert tény. Az már kevésbé ismert, hogy ennek milyen tovagyűrűző következményei lettek a következő generációra nézve. A romák esetében a következő generáció igen erősen megszenvedte ennek a hatalmas kataklizmának a következményeit. Azt mondhatnám, nagyjából '87 és '93 között ott kiszorultak végleg az apák és az anyák a foglalkoztatásból, tíz évet, most már tíz évet töltöttek el a tartós állástalanság állapotában, és ez tönkrevágta a gyerekeik generációjának a továbbhaladását. Nem tudtak a fiatal romák lépést tartani azzal a hatalmas technológiai váltással, ami a rendszerváltás után eltelt 10 évben végbement, és a leszakadásuk óriási mértékben megnőtt. Ez a következő generáció szegénységét is előre beprogramozza.

Mi történik akkor, ha tömegméretekben nem történnek meg ezek a korai beruházások a családban és nem történnek meg az iskolarendszerben sem, az óvodában és az iskola alsó tagozatában? Az első durva tünet, hogy születési évjáratnak legalább a 20 százaléka hozzá se tud szagolni az írásbeliséghez. Tehát el tudja olvasni az üzletek kirakatait az utcán, de képtelen egy egyszerű írásbeli közlendő tartalmát értelmesen felfogni, azt visszaadni, ezt a tartalmat feldolgozni és ebből következtetéseket levonni. Ez magyarán annyit jelent, hogy ezek a gyerekek képtelenek egy mai modern gazdaságba beilleszkedni. Félreértés ne essék, ez nem valami távoli múltbeli generáció, amiről most beszélünk, hanem a magyar közoktatatás '90 és 2000 között 300-400 ezer teljesen iskolázatlan fiatalt adott az országnak.

Ott kell megfogni a gyerekeket, amikor még a legtöbbet lehet formálni rajtuk, egészen fiatal korban. Minimálisan a bölcsődékben és az óvodákban. Kora gyermekkori fejlesztő, készségfejlesztő programokat kell olyan sebességgel kiépíteni, amely sebességet lehet. Azt gondolom, hogy ma a pénz nagyjából az uniós alapokbó rendelkezésre fog állni, a szellemi kapacitás nem áll rendelkezésre.

A tanulmány írói a továbbiakban egy eléggé bonyolult számítással pontosan ki is számolták, hogy mennyibe kerül egy hátrányos helyzetű fiatalt érettségihez juttatni, és mennyit spórol azon az állam, hogy ezek után feltehetőleg a további életében nem kell majd segélyeket fizetnie, hanem ellenkezőleg, feltehetőleg ő válik befizetővé, hiszen ha munkához jut, fizeti a járulékokat és adókat is.

Az érvelés meggyőző. Kérdés, hogy kit győz meg.
Varga Ilona beszélgetése nyomán